Kicsit lemaradtunk a storyzásban...a kaja, sör, tenger szentháromság elvitte minden erőnk és kedvünket a gép előtt pötyögéstől és némi képen kívül nem jelentkeztünk. Hosszú hiánypótlás következik. Öveket becsatolni: Így lett az Istambuli éjszakából Antalyai csavargás.

Éjszaka Isztambulban még sétálgattunk kicsit a környéken, nézegettük az esti fényeket, szórakozóhelyeket. Sajnos épp június 26-án volt Isztambulban ahogy a helyiek mondták: buziparádé, így minden le volt zárva, fegyveres rendőrök minden sarkon és a szokásos hétvégi forgatag helyett kihalt utcákat találtunk. Maradt a sétálgatás a kivilágított tengerparton és környékén. 

Kaptok néhány képet.

Az esti forgalom redukálódik sok buszra és még több taxira

Ez se került víz alá egy nap alatt

Fények, hajók, fényes hajók

Ott is!

Motorral parkolni tilos

Egy hosszabb alvás után összepakoltunk és a kocsit se vitte el az isztambuli forgalom tehát útnak indultunk Izmir felé. Ahelyett, hogy majd találunk valami szállást ki is néztünk egyet előre, úgy hogy a parkolás nehézségeit is el tudjuk kerülni és a nagyvárosi forgatag helyett most egy kisebb üdülővárosra Focara esett a választásunk. A kinézett hotel/motel/apartman kinek, hogy tetszik pont a tengerparton van. 

Első szájtátós utunk a Boszporuszon átívelő hidak egyikén vezetett. Végtelen tenger, hatalmas tengerjáró személy és teherhajók, forgalmas kikötők. A képek vissza se adják azt a nagyságot és arányokat amit szabad szemmel tapasztaltunk. A hídon átérni is több perc volt 110es átlag tempóval.

Nyílván akkor előz jobbról mikor fotózok.

 Hétfő reggeli átlag forgalom

 A táj szép, Zoli meg úgy vezet mint a kamionosok

Hello Ázsia!

Piszok forgalom van...

Az ázsiai kontinensre átérve rögtön tátva is maradt a szánk. Egyrészt egy fizetős kapunál gyorsan fel is számoltak minden autósnak kb. 4ezer forintnyi híd használati díjat. Másrészt....nézzétek a fotókat.

 Felhőkarcoló épül

Van itt jó pár nagy ház
Az egyetem (jobbra) csak 15 emelet magas

Isztambulon átérve jó pár száz kilométer autópályán és főúton kocsikázás fogadott minket. Forgalom nem vagy alig volt, az út kiváló mindenféle hiba vagy repedés nélkül. Kényelmesen lehetett autózni, így a pár órás utunk mindenféle külön esemény nélkül telt. Beszélgetés, zenehallgatás és sok nevetés az otthoniakon akik "okosabbak" voltak és nem jöttek velünk. 

Közben néztük a tájat. Nézzétek ti is.

Hegyek a távolban

 Gépjármű exotikum

Utolértük

Pálmafák a városban. Közeledünk.

 Az autópályáról és a főutakról letérve egy kis félsziget szélén találtuk magunkat Izmir megyében az Égei tenger partján. Innen jött aztán az igazi kaland ugyanis a tempo és az őrülten vezető autósok megmaradtak de a széles autópályát leváltotta a beláthatatlan fel-le cikázó szerpentin. Bal oldalunkon meredek sziklafal, jobb oldalt a tenger. Néztünk minden irányba, meg-meg álltunk fotózni, bámészkodni és épségben eljutottunk a kiszemelt szállásra. 

A neve amúgy Teras Motel, ha valaki ezen a környéken jár bátran ajánljuk szálláshelyül. Egy kedves idős házaspáré. Olcsó, tengerre néző szobák, finom ételek, ingyenes strand. Az ágyak hagytak egy kis kívánnivalót, ugyanis elég régiek és kemények. Másnap éreztük minden porcikánk. Viszont a hűs tengeri szellőben aludni este, maga a felüdülés.

Tenger, a szalagkorlát jó oldaláról fotózva 

Kicsi kocsink a szállás parkolójából nézi a vizet

Kilátás az ablakból

A strand

Kaptunk egy asztal társat is. Horkol.

Ebből rendeltünk még egy kört. A tulaj el se hitte, hogy megettük. A jobb oldali tányéron fűszeres grillezett húsgolyók vannak. 

Lett este is

Este is volt sör

 Jól kipihentük magunkat bár az alvás nem volt az igazi a kényelmetlen ágyak miatt. Másnap viszonylag korán tovább álltunk és egy újabb 500kmes utazással néztünk farkasszemet. Az első pár száz km nem okozott nagy meglepetést, dinamikus forgalom, autópályák. Ami utána jött az volt aztán az igazi hullámvasút élmény. Az utunk 4-5ezer m magas hegyek között vitt át hatalmas kanyarokkal, 8-10% emelkedőkkel, lejtökkel. Küzdött a kis Astra rendesen de végig vitt minket. Láttunk jó pár kamiont nyitott motorháztetővel közlekedni. A mi átlag 4-5 literes fogyasztásunk is 15-16liter lett ezeken az emelkedőkön és 80-nál többet padlógázzal se ment a kocsi, így totál érthető volt a kamionok szenvedése a 30 fokos hőségben. 

Az utak minősége kiváló volt és a közlekedés is teljesen biztonságosnak bizonyult, mindenki az útviszonyoknak megfelelően vezetett, inkább a szokatlan helyzet okozott egy két húha kiáltást tőlünk. 

 Hegyek

 500 és 1800m tengerszint feletti magasság közt ingázunk

 A felhők is hegyet másznak

Vihar nem lett hála az égnek

A hegyekről lekeveredve befutottunk Antalyába. Itt is tartottunk kis városnéző sétát, elfoglaltuk a hotelt, kajáltunk egy jót és átbeszéltük a terveket a következő napokra. Kis módosítással úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk Mersint és egyből északra a Fekete tenger felé vesszük utunkat és több napot töltünk Grúziában a tervezettnél. 

Úgyhogy, holnap egy 600 km-es út végén a célunk Kayseri. Valami csak lesz ott is. 

Instant tehén

Dur, ha nem állsz meg.

Antalya óváros

Sajnos nem lehetett ennél lentebb menni

Tengeri herkentyűből sok van és olcsó

Úgyhogy inkább bárány kebabot ettünk

És borjú steaket

 Ezt néztük étkezés közben

És ez is az étterem teraszáról látszódik

Kalózhajók is vannak. Vitorla helyett motor hajtja őket. A pénzed elveszik, ez a szokás legalább megmaradt.

Ezzel végére is értünk a hiánypótló remekműnek. Holnap jelentkezünk. Vagy nem. Üljetek tűkön, mi utazunk. Aki meg nem jött de hívtuk az bánhatja. Akit meg nem hívtunk az szervezze magának. Megéri!