Túléltük, már reggel fél 9 van mikor ezen sorokat pötyögöm. Izgalmas 2 nap állt előttünk alvás nélkül, főként kocsiban, mindenféle váratlan akadállyal. A teljes mérleg röviden, számokban: 
Alvás nélkül töltött idő: 30 óra.
Levezetett távolság: 1380km.
Pihenők száma: 2.
Összesen pihenőkben töltött idő: 20 perc.
Vacsora utáni elalvási idő: 3 másodperc.

Nézzük is, hogy mi történt. 

Utunk pénteken kezdődött amikor is még mindketten dolgoztunk szinte egész nap. Estefele pedig Zoli régi kocsiját is eladtuk, ahol a vevőre potom 2 órát kellett várni. Jól be is csúszott minden tervünk az indulásra. Rohanás, pakolás, kapkodás, minden be a kocsiba csak menjünk már. Este 21:00 körül már úton is voltunk kifele Budapestről.

Indulás előtt

Röszke felé az autópálya elég forgalmas volt, de jó időt futottunk és 1 óra múltán már a határnál álltunk sorba, ahol jött az első probléma. Úgy gondoltuk, hogy késő este a határátlépések viszonylag gyorsak lesznek,hiszen csak nem utazik senki sehova. Tévedtünk. Majdnem egy órát álltunk minden határon, így Röszkénél is. 

Átjutottunk, beszélgettünk a Szerb határőrrel az autópályák működéséről és már indultunk is. 
Szerbiában az autópályára felhajtáskor jegyet kell húzni majd lehajtáskor fizetni, megtett távolság alapján. A pályák sokkal jobb állapotban vannak mint itthon, az összes pihenő kivilágított és tiszta, nem láttunk elszórt szemetet sehol. Benzinkút kb. 20-30kmenként, pihenő pedig legalább 10kmenként. Minden pihenő még a legeldugottabb, legkisebb is rendbe tartott és állandóan van kint rendőr. Akár ott is lehet aludni a kocsiban. Mi is kihasználtunk egy kisebb leállót és nyújtózkodtunk egyet.
Viszonylag eseménytelen utunk volt Szerbián át, Belgrádot elhagyva a forgalom is eltűnt így tudtunk haladni, a kinti levegő 15 fok alá hűlt, ha éppen magasabban voltunk még annyi se volt, szóval kényelmesen utaztunk. 
Hajnalban pedig már a környező hegyek körvonalait nézegettük. 

Hegyek

Még mindig hegyek, de kezd reggeledni

A hegyeket néztük inkább mert a navi szerint 240km-egyenesen.

Aztán jött a Bulgár határ. Az átkelés itt is kb. 1 óra volt, a határszakaszt elhagyni mégegyszer annyi. Természetesen közvetlen a határátkelő után volt feltúrva az út....beton sehol, köves sóder mindenütt. Beláthatatlan kátyúk, bukkanók, 30as tábla, agyatlan kamionosok, össze-vissza terelés. Nem voltunk álmosak de ezek után tágra pattant a szeme mindkettőnknek. Hála az égnek 100km után "rendes" út volt alattunk. A bolgár autópályák minősége vetekszik a hazai főutakéval....bukkanós, rázós, hülyén festett és forgalmas, de legalább drága. Mindegy haladnunk kell tehát megyünk. Már szombat hajnal volt, a nap is kezdett kisütni, tudtuk nézni a tájat. 

Bolgár hegyek

Bolgár bokor

A forgalom borzasztó volt, össze-vissza cikázó autók, előző kamionosok, száguld mindenki. A legváratlanabb helyeken pedig indokolatlan sebesség korlátozások (120-ról 30ra 10m alatt) és mérő kapuk. Ezeknél satuféket tol mindenki aztán megy tovább 150-el. Bulgária déli határa felé közeledve már kezdett kijönni rajtunk az álmosság de az agyatlan sofőrök és a kátyúk ébren tartottak minket, a szerb patyolat tiszta pihenők után pedig az összesz@rt, mocskos, teljesen elhagyatott bolgár megállókhoz nem fűlt a fogunk. Át is vezettünk az országon megállás nélkül. 

Bolgár biztonságosan közlekedő

A bolgár-török határon az átjutás újabb egy óra volt és utunk során ez volt az első komolyabb határ ahol nem csak a papírjainkat nézték meg. Maga a határátkelő felépítése is egy erődhöz hasonlít és tele van rendőrrel, fegyveressel, páncélozott autóval. 

Az első kapunál a papírjainkat ellenőrizték. Nem volt semmi probléma, viszont a kocsin fennakadtak. Magyaráztak is valamit de általános probléma (eddig), hogy pár szó kivételével senki se tud se angolul se németül csak törökül. Vagy csak nem akar beszélni más nyelven. Mint kiderült az autóra külön biztosítást kellett volna kötni (valamiért az otthoni kötelező nem elég nekik vagy csak lehúzzák az összes turistát). Kaptunk egy adag activity-s iránymutatást majd továbbhajtottunk a következő kapuhoz és tekertük a nyakunkat, hogy hova is kéne menni. 

A második kapu a vámé volt. Itt átnézték rendesen a kocsit kívül belül, le is fotózták aztán végre sikerült megbeszélni egy angolul már 3 szót is tudó törökkel, hogy hova is kell mennünk biztosítást intézni. 

A papírmunka indokolatlanul hosszú és bürokratikus volt. 3 ügyfélszolgálati ablak, minden kiírás nélkül és a teljes folyamat alatt mind3 ablakhoz oda kell menni. Ha rosszhoz álltál sorba kezdhetted újra egy másiknál.
A hosszú papírozás után egy Grupamás (!) biztosítással gazdagabban (és 46 dollárral szegényebben), mehettünk is a harmadik kapuhoz. 

A harmadik kapunál törökül hozzánk vágtak egy csomó kérdést mi magyarul ráztuk a fejünket, hogy ebből egy szót se értünk aztán dühösen átengedtek. Éééés megjöttünk. Már csak 300km Isztambul.

 A határ túloldalán nekiláttunk autópálya matricát venni. Újabb adag értetlenkedés az eladótól, hogy mit akarunk mi Törökországban olyan messzire menni, végül megkaptuk a matricát ami elvileg mindenhol jó és korlátlanul használhatjuk vele a pályákat 2 hétig. Meglepően olcsó volt...majd kiderül mit sóztak ránk. Eddig átengedett minden kapu. 

Közvetlen a török határátkelés után

A török autópályák hatalmasak és nagyon komplexek. Legalább 3-4 sáv van egy irányba és egy sávban 2 autó simán elfér. Ki is használják. A sebesség korlátozás és a közlekedési táblák inkább csak ajánlásként szerepelnek. Ha nagyon lassan mész (értsd.: megengedettnél csak 10%-al gyorsabban) ledudálnak. 
Kamionok előznek balról, jobbról, mindenki száguld és dudál. Meglepő módon balesetet nem láttunk egyelőre. Valahogy működik ez az őrület ami itt van. 

Autópálya

Kijáratból bejáratban, körforgalomból lehajtóra és hipp-hopp be is néztünk egy kanyart. Sebaj, navi újratervez +50km. Mi az már nekünk 1200 után. 

Megálltunk egy benzinkútnál, mert kezdtünk kicsit összeesni, cukor kell és vizen kívül valami innivaló. Mire kijövünk a boltból már 2 török csávó mossa a kocsinkat. Egyből leesett, hogy ez bizony lehúzás lesz. Zoli elment wc-re én meg dolgoztattam a két önkéntest. Úgyis tiszta dzsuva volt már szegény autó, kapott hideget-meleget, esőt, párát, ködöt és számtalan rovart.

Jól lemosták. Szép tiszta lett. Zoli visszaér erre közölték, hogy 17 euró. Szép. Közöltem, hogy nincs meg amúgy se kértük te kezdted el. Erre mosolygás, alkudozás, jó nekik dollár is vagy bármi pénz. 

Hát az sincs. Elköszönés. Beszálltunk a kocsiba, körbeállták. Kövérgáz, félreugrottak. Lehet, hogy te erre gyakorolt török vagy de az alföldi és a borsodi csak jobban tudja. Nevetés...

Ééés be is értünk a városba. Na itt kezdődött csak az igazi közlekedési rémálom. Ez leírni nem is igazán lehet át kell élni. Mindenki megy mindenfele. A sétáló utcákba simán be lehet hajtani kocsival, lassítani nem szabad mert körülvesz az embertömeg és ott ragadsz. Dudálás, gázpedál, kormány tekergetés és menjünk. Piros lámpánál csak akkor szabad megállni, ha már a másik sáv elindult különben neked mennek hátulról. Viszont így 2-3 autó még simán átjut a "zöldön". 

Megtaláltuk a hotelt amit kinéztünk, lejtős egyirányú utca ami zsákutcába végződik...parkoló nincs. Mindegy bemegyünk, éles kanyar, motorfék, duda és már ott is vagyunk. A recepción pedig közölték velünk (törökül és mutogatva), hogy oké ők tényleg hotel és tényleg van hirdetésük neten és tényleg lehet foglalni de meggondolták magukat és csak törököket látnak vendégül. (És még otthon van rasszizmus). Legalább pénzbe nem került, foglalót amúgy se fizettünk.

Kitolatás egyirányú utcából forgalmas sétáló utcába. Fáradtak és agresszívek vagyunk, tökéletesen beleillünk a török közlekedésbe, haladunk is. Kipihenten tuti nem ment volna mert féltettük volna a kocsit. A kuplung köszöni jól van kicsit volt csak büdös. 

Minden mindegy alapon kocsikáztunk és googliztunk, már délután 4 óra és éhesek, büdösek és fáradtak vagyunk. Találtunk is egy hotelt ami kicsit modernebb mint a többi, parkoló itt sincs de az ajtótól nem messze pont elfértünk az utca szélén. Bent végre beszélnek szépen folyékonyan angolul. És ők se fogadnak, legalábbis azért nem mert nincs melegvíz. Megbeszéltük, hogy fürdeni tudunk hidegben is az alvasához meg nem kell és adnak 20%kedvezményt, kézfogás, papírozás és megjöttünk. Az ablakból látszik a Bosporusz és a Hagia Sophia (mai napunk fő célpontjai). 

Tényleg látszik

Felpakoltunk a szobába, fürödtünk hideg vízben (direkt jól esett), aztán elmentünk vacsorázni. A recepciós által javasolt sétáló utca felé tartva fotóztunk párat (amint lesz net töltök fel képeket), csodálkoztunk a közlekedésben, átfutottunk 6 sávos utakon és találtunk egy szimpatikus éttermet. 

Kaptunk egy csomó ingyen cuccot, amire a benzinkutas próbálkozás után jól rákérdeztünk, hogy tényleg ingyen van-e. Kis sértődés után kiderült, hogy tényleg. Kétféle kebabot kértünk és feleztük. A hús finom, fűszeres, omlós. A pita mint a papír...a blahán az aluljáróban jobbat adnak. A sör hideg (és drága), 1100 forintra jön ki egy korsó. 

Elkészült 20 perc alatt, megettük 2 perc alatt

Vacsi után tele hassal, boldogan futottunk át a 6 sávos úttesten és értünk haza. 10 óra alvással később: Ülünk az ágyban, írom a blogot és indulunk, nyakunkba vesszük a várost.