A tegnapi nagy kalandunkat egy jó 10 órás alvással, majd összeszedtük magunkat és megterveztük mit is fogunk csinálni. Isztambul tele van látnivalóval nekünk pedig csak egy napunk van az egészre, úgyhogy választani kellett.
Végül az úticélok: A szállás környéki sétáló és árus utcák, a nagy bazár és a Hagia Sophia. 

Reggelire a közeli pékségben ettünk 1-1 bármit. Csak rámutattunk két pékárura és már adták is. Valami kelt tészta töltve sajtos-húsos fűszeres keverékkel. Összesen 1100 forintnak megfelelő összeget fizettünk és olyan jól laktunk mind a ketten, hogy percekig mozdulni se tudtunk.

  Sajtos-húsos akármik, finom :) 

Reggeli után a szálláson összepakoltunk pár cuccot (víz, telefontöltő, powerbank stb.) és már mentünk is. A közlekedés továbbra is pocsék, a buszok össze vissza járnak, a megálló csak javaslat. Ott szállsz fel ahol leinted és valószínűleg ott szállsz le ahol akarsz. Legalábbis láttunk pár embert aki a forgalom közepén a belső sávban ugrott ki. Úgyhogy ahelyett, hogy megfejtettük volna az isztambuli tömegközlekedés rejtélyeit....gyalog mentünk.

Nem is bántuk meg. Első utunk le a vízpartra vezetett, a nagy forróság máris elviselhetőbb lett a hűvös tenger felőli széltől. A Bosporusz partjáról rögtön szemünk elé került az úticélunk.

Oda megyünk

Mielőtt azonban átkeltünk volna a hídon át akartunk nézni az ázsiai kontinensre úgyhogy még egy kis séta várt ránk. De előbb meg kellett állnunk csodálkozni, ugyanis olyat láttunk amit még soha. A gyalogos-autós hídon melynek alsó részén éttermek sora áll, felülről több száz horgász lógatta a pecabotot és sorra húzták fel a halakat.

Peca

Ott se kell állni, a gumipók megoldja

A horgászok megnézése után, folytattuk utunk a Boszporusz partján, el is értük Európa szárazföldi határát. Jól el is néztünk a távolba.

Ez itt a vége. Lelépni tilos.

Zoli egy kisebb lökésre van attól, hogy leessen Európa széléről...a többi kép nyilván nála van és nem tudja átküldeni

Láttunk egy hatalmas tengerjáró luxus hajót is. Első pillantásra fel se fogtuk, hogy ott horgonyoz mellettünk, azt hittük csak valami nagy épület, kellett pár perc mire feltűnt, hogy ki van kötve és hogy a vízben van. 

Tényleg nagy.

Jó a hajó ha jó

A folyóparti séta után a horgászok alatt és az éttermek mellett átkeltünk a hídon és belevetettük magunkat a piaci forgalomba. Hatalmas tömeg, portékát kínáló árusok, sült kukorica, sült gesztenye és tömény fűszerszag. Mindez több száz négyzetméternyi területre zsúfolva. Nem is írunk róla inkább semmit, nézzetek képeket.

  Zolika megy piacozni

Négyzetméterenként 3-4 ember, átlagos haladási tempo 0

Fűszerek, aszalt gyümölcsök

Még több fűszer

Ezek pedig teák, a gyümölcsösök mellett olyan furákkal is mint jázmin virág

Amiből teát lehet főzni abból szappant is

Nyilván volt annyi eszünk, hogy vasárnap érkeztünk piacozni, így az igazi nagy bazár rész zárva volt...Majd hazafele beugrunk. Vagy nem.

Ennyit láttunk a nagy bazárból. Megnéztünk 3 ajtót is. Mind zárva.

A piacozás után több séta következett a Hagia Sophia felé. Oda is odaértünk egyben. Hatalmas tömeg gyűlt össze egy még hatalmasabb téren olyan rettentően nagy épületek között, hogy be se láttuk az egészet. Balról a Hagia Sophia jobbról meg a Kék Mecset minden más irányban meg parkok, szökőkutak és végeláthatatlan tömeg.

Kék Mecset kék szökőkúttal

Hagia Sophia tömeggel

Be nem mentünk, ugyanis amit a fenti képen láttok ember áradat az egy sor. És mind arra vár, hogy bejusson.

Láttunk Hagia Sophia belső helyett, kétszemélyes rendőrségi elemes rohamkocsit.

Tuk-tuk.

És igen, a hátsó csávó épp belenyúl a vezetésbe, hogy el ne csapjanak valakit. Fék nincs csak dudálás.

Vissza a szálloda felé pedig a korábban látott hídon beültünk egy étterembe. Hála az égnek emeletes volt, szóval alattunk járókelők, fölöttünk horgászok, mellettünk meg víz és néha horgon felfele közlekedő halak.

Tea, állítólag erős, gyakorlatilag nem, de ingyen van

Bárány kebab és marha steak

Kaja után visszatértünk a szállásra blogot írni és pihenni. Mindjárt indulunk és megnézzük az éjszakát is.