Kicsit lemaradtunk a storyzásban...a kaja, sör, tenger szentháromság elvitte minden erőnk és kedvünket a gép előtt pötyögéstől és némi képen kívül nem jelentkeztünk. Hosszú hiánypótlás következik. Öveket becsatolni: Így lett az Istambuli éjszakából Antalyai csavargás.
Éjszaka Isztambulban még sétálgattunk kicsit a környéken, nézegettük az esti fényeket, szórakozóhelyeket. Sajnos épp június 26-án volt Isztambulban ahogy a helyiek mondták: buziparádé, így minden le volt zárva, fegyveres rendőrök minden sarkon és a szokásos hétvégi forgatag helyett kihalt utcákat találtunk. Maradt a sétálgatás a kivilágított tengerparton és környékén.
Kaptok néhány képet.
Az esti forgalom redukálódik sok buszra és még több taxira
Ez se került víz alá egy nap alatt
Fények, hajók, fényes hajók
Ott is!
Motorral parkolni tilos
Egy hosszabb alvás után összepakoltunk és a kocsit se vitte el az isztambuli forgalom tehát útnak indultunk Izmir felé. Ahelyett, hogy majd találunk valami szállást ki is néztünk egyet előre, úgy hogy a parkolás nehézségeit is el tudjuk kerülni és a nagyvárosi forgatag helyett most egy kisebb üdülővárosra Focara esett a választásunk. A kinézett hotel/motel/apartman kinek, hogy tetszik pont a tengerparton van.
Első szájtátós utunk a Boszporuszon átívelő hidak egyikén vezetett. Végtelen tenger, hatalmas tengerjáró személy és teherhajók, forgalmas kikötők. A képek vissza se adják azt a nagyságot és arányokat amit szabad szemmel tapasztaltunk. A hídon átérni is több perc volt 110es átlag tempóval.
Nyílván akkor előz jobbról mikor fotózok.
Hétfő reggeli átlag forgalom
A táj szép, Zoli meg úgy vezet mint a kamionosok
Hello Ázsia!
Piszok forgalom van...
Az ázsiai kontinensre átérve rögtön tátva is maradt a szánk. Egyrészt egy fizetős kapunál gyorsan fel is számoltak minden autósnak kb. 4ezer forintnyi híd használati díjat. Másrészt....nézzétek a fotókat.
Felhőkarcoló épül
Van itt jó pár nagy ház
Az egyetem (jobbra) csak 15 emelet magas
Isztambulon átérve jó pár száz kilométer autópályán és főúton kocsikázás fogadott minket. Forgalom nem vagy alig volt, az út kiváló mindenféle hiba vagy repedés nélkül. Kényelmesen lehetett autózni, így a pár órás utunk mindenféle külön esemény nélkül telt. Beszélgetés, zenehallgatás és sok nevetés az otthoniakon akik "okosabbak" voltak és nem jöttek velünk.
Közben néztük a tájat. Nézzétek ti is.
Hegyek a távolban
Gépjármű exotikum
Utolértük
Pálmafák a városban. Közeledünk.
Az autópályáról és a főutakról letérve egy kis félsziget szélén találtuk magunkat Izmir megyében az Égei tenger partján. Innen jött aztán az igazi kaland ugyanis a tempo és az őrülten vezető autósok megmaradtak de a széles autópályát leváltotta a beláthatatlan fel-le cikázó szerpentin. Bal oldalunkon meredek sziklafal, jobb oldalt a tenger. Néztünk minden irányba, meg-meg álltunk fotózni, bámészkodni és épségben eljutottunk a kiszemelt szállásra.
A neve amúgy Teras Motel, ha valaki ezen a környéken jár bátran ajánljuk szálláshelyül. Egy kedves idős házaspáré. Olcsó, tengerre néző szobák, finom ételek, ingyenes strand. Az ágyak hagytak egy kis kívánnivalót, ugyanis elég régiek és kemények. Másnap éreztük minden porcikánk. Viszont a hűs tengeri szellőben aludni este, maga a felüdülés.
Tenger, a szalagkorlát jó oldaláról fotózva
Kicsi kocsink a szállás parkolójából nézi a vizet
Kilátás az ablakból
A strand
Kaptunk egy asztal társat is. Horkol.
Ebből rendeltünk még egy kört. A tulaj el se hitte, hogy megettük. A jobb oldali tányéron fűszeres grillezett húsgolyók vannak.
Lett este is
Este is volt sör
Jól kipihentük magunkat bár az alvás nem volt az igazi a kényelmetlen ágyak miatt. Másnap viszonylag korán tovább álltunk és egy újabb 500kmes utazással néztünk farkasszemet. Az első pár száz km nem okozott nagy meglepetést, dinamikus forgalom, autópályák. Ami utána jött az volt aztán az igazi hullámvasút élmény. Az utunk 4-5ezer m magas hegyek között vitt át hatalmas kanyarokkal, 8-10% emelkedőkkel, lejtökkel. Küzdött a kis Astra rendesen de végig vitt minket. Láttunk jó pár kamiont nyitott motorháztetővel közlekedni. A mi átlag 4-5 literes fogyasztásunk is 15-16liter lett ezeken az emelkedőkön és 80-nál többet padlógázzal se ment a kocsi, így totál érthető volt a kamionok szenvedése a 30 fokos hőségben.
Az utak minősége kiváló volt és a közlekedés is teljesen biztonságosnak bizonyult, mindenki az útviszonyoknak megfelelően vezetett, inkább a szokatlan helyzet okozott egy két húha kiáltást tőlünk.
Hegyek
500 és 1800m tengerszint feletti magasság közt ingázunk
A felhők is hegyet másznak
Vihar nem lett hála az égnek
A hegyekről lekeveredve befutottunk Antalyába. Itt is tartottunk kis városnéző sétát, elfoglaltuk a hotelt, kajáltunk egy jót és átbeszéltük a terveket a következő napokra. Kis módosítással úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk Mersint és egyből északra a Fekete tenger felé vesszük utunkat és több napot töltünk Grúziában a tervezettnél.
Úgyhogy, holnap egy 600 km-es út végén a célunk Kayseri. Valami csak lesz ott is.
Instant tehén
Dur, ha nem állsz meg.
Antalya óváros
Sajnos nem lehetett ennél lentebb menni
Tengeri herkentyűből sok van és olcsó
Úgyhogy inkább bárány kebabot ettünk
És borjú steaket
Ezt néztük étkezés közben
És ez is az étterem teraszáról látszódik
Kalózhajók is vannak. Vitorla helyett motor hajtja őket. A pénzed elveszik, ez a szokás legalább megmaradt.
Ezzel végére is értünk a hiánypótló remekműnek. Holnap jelentkezünk. Vagy nem. Üljetek tűkön, mi utazunk. Aki meg nem jött de hívtuk az bánhatja. Akit meg nem hívtunk az szervezze magának. Megéri!